Burgastyn Els, Mongólia legmagasabb sivataga (3/3)

A mérések kiértékelése

 

Első terepmunka (január 12-13)

A háromlábúra felszerelt minimum hőmérő délután 5 óra körül volt elhelyezve a medence alján. Az ég derült, szélcsend és még napsütés volt abban az időben. A műszer alkoholszála -28 fokot mutatott. Kicsit később a berendezés árnyékba került és a hőmérséklet gyorsan csökkenni kezdett, így 17:40-kor, mikor elhagytam a katlant -33.5 foknál tartott. Felszínközelben -36 fokot mértem.

Az éjszaka első fele teljesen derült és szélcsendes volt a sátramnál. Hajnali 3 után (majdnem telihold volt) cirrus, majd cirrostratus felhőket figyeltem meg. Pirkadatkor -17 fokot mértem a táboromban fejmagasságban és -23 fokot talajközelben. A mérőhelyen -35 fok volt kora reggel (a hófelszínen -37), miközben az éjjeli minimum elérte a -41.9 Celsius fokot. Egyúttal ez marad az egész kutatási periódus legalacsonyabb értéke. Ugyanazon éjjel Tsetsen Uul (a térség legreprezentatívabb meteo állomása) -38.4 fok hideget mért.

 

Az idei kutatás legalacsonyabb hőmérséklete: -41.9 Celsius fok

A január 13-17 intervallum

A tanulmányozott területet január 13. reggelén hagytam el. Mivel nincs loggerem, hogy rögzítse a hőmérsékleti görbét, visszatértemkor az egyetlen, a szakterülettől elvárt pontosságú adat a távolléti periódus minimum hőmérséklete lesz. Másodjára január 17. délutánján tértem vissza a mérőhelyre, mikor is -38.5 foknál találtam az alkoholszál pálcikáját. Nem tudhatom biztosra, hogy ezt az értéket melyik éjszaka generálta, még a távozási reggel egy későbbi szakaszát sem zárhatom ki teljesen. Talán leginkább a január 14-ről 15-re átmenő éjjel történhetett, mikor Tsetsen Uul -37.2 fokot mért.

Második terepmunka (január 17-18)

A délután folyamán változó volt az ég állapota, néha egészen derült, néha felhősebb (cirrus-cirrostratus, némi altocumulus lenticularis-al) és enyhébb mint 12.-én (-21 fok körül). Az este jól indult, csillagos és szélcsendes volt, de az éjjeli órákban egyre szelesebbé vált. Semmi felhősödés egész reggelig, azonban a fokozódó légmozgás teljesen megsemmisítette a medence inverzióját. Eképpen a hőmérséklet több mint 20 fokot emelkedett napkeltéig (-40.9-ről -20 fok fölé). Ugyanez a minta figyelhető meg Tsetsen Uul statisztikájában is, ahol az éjfélkörüli -36 fokról reggel nyolcra -19 fokig melegedett a levegő.

A január 18-22 intervallum

18. reggelén hagytam el a mérőhelyet és 22. délutánján tértem ide vissza. Ekkor -39.6 foknál találtam az alkoholszál pálcikáját. Ez szinte biztos, hogy január 19. reggelén történhetett, mikor Tsetsen Uul -35.6 fokot mért.

Harmadik (utolsó) terepmunka (január 22-23)

Egész nap jó idő volt, egyúttal jóval melegebb is, mint az előző két terepmunka folyamán. Délután -16 fokig melegedett a levegő. Csupán enyhe lengedezések jelentkeztek néha, viszont vékony cirrus és cirrostratus felhők folyamatosan jelen voltak az égen. Ez az állapot folytatódott az éjszaka folyamán is, mikor az ég csillagos, de enyhén fakó volt. Semmi szél egész reggelig. Sátram közelében -17 fokot mértem, ami egy meglehetősen magas érték, figyelembe véve, hogy ugyanott -19 fok volt még a kora esti órákban (!). A lefolyástalan medencében -36.8 foknál volt beállva a pálcika, miközben a pillanatnyi hőmérséklet is ehhez közeli, kb -36 fok volt. Ez egy jó éjszaka volt, nagy valószínűséggel a jellegzetes hőmérsékleti görbét produkálhatta, de mivel túl magas volt a kezdőhőmérséklet, a 20 fokos ingás ellenére sem juthatott igazán mélyre.

Azonban a legmegkapóbb történés az volt, mikor lementem egy dűnék közti hajlatba, közvetlenül a táborhelyem közelében. Bizonyára nem több, mint 10 méter mély és gyűjtőterülete sem lehet nagyobb egy futbalpályáénál. Nem kis meglepetésemre, ennek a banális konkavitásnak az alján kerek 20 fokkal volt alacsonyabb a hőmérséklet reggel 8 órakor (-37 fok) mint az innen még 50 méterre sem lévő gerincen! Tehát itt még a fő mérőhelyemnél is kicsit hidegebb volt, ami ennél sokkal mélyebb és több százszor nagyobb a gyűjtőterülete is. Eközben -39 fok volt felszínközelben.

 

Általános következtetések

Tsetsen Uul-hoz viszonyítva, a Burgastyn Els sivatag mind az öt fentebb taglalt intervallumban alacsonyabb minimum hőmérsékleteket ért el. A legkisebb 1.1, a legnagyobb 4.9, az átlagos 3.0 fokos különbség. Az ötből ez három alkalommal nagyobb volt 3 foknál. Az Ogimet statisztikája szerint Tsetsen Uul-ban ebben a periódusban csak 8 cm volt a hóvastagság, míg a mérőhelyemen jó 20 cm. Véleményem szerint ez adhatott “nekem” egy 1-2 fokos előnyt, viszont nem 3 fok felettit.

Megfigyelhető, hogy a három legnagyobb különbség egybeesik a fagyzug három leghidegebb napjával, miközben a két kevésbé jelentős eltérést azok a napok adták, mikor a mérőhelyemen kevésbé volt kemény a fagy. Tsetsen Uul legalacsonyabb hőmérsékletét szintén január 13.-án mérte, azonban itt 3.5 fokkal enyhébb volt az éjszaka, mint a magaslati sivatagban.

 

Január 13.-ának minimum hőmérsékletei Közép Ázsiában (forrás: Ogimet). A térképen megjelenő helyszínek közül egyik sem ért el alacsonyabb értéket mint az én mérőhelyem. Megjegyzés: nem minden mongóliai meteo állomás van feltüntetve a térképen. Megbízható forrásból hallottam, hogy Otgon település -43 fokot (Mongóliában a legalacsonyabbat) regisztrált ezen a napon

A legmeredekebb konklúziót a táborhely melletti kis töbör és az ennél jóval nagyobb és mélyebb lefolyástalan medence összehasonlítása adja. Igaz, hogy csupán egyetlen éjszakáról van szó, viszont, mivel a két hely egymás szomszédságában található, a hótakaró megegyező vastagságú és állagú, valamint a légköri feltételek specifikusak voltak, erősen hajlok affelé, hogy nagyon hasonló eredményre jutnánk bármelyik másik jó inverzió-potenciálos éjjel folyamán. Emellett azt gondolom, hogy a legtöbb, a szóban forgó kis medencéhez hasonló formájú és méretű másik helyszín (ilyenből nagyon sok van ebben a sivatagban) hőmérsékletprofilja nagyvonalakban követné az általam megfigyeltét.

Ez az eset különösen érdekes, mivel a hely közvetlenül a nyeregben található, nem pedig az inverziós légtömeg belsejében, valahol a nagy medence endoreikus szektorában. Nagy bizonyossággal ezt a rendkívüli rétegződést a kis léptékű topográfia adja önmagában. Emellett a konkavitásnak nincs is különösen jó sky view factor-a, lejtőinek jelentős százaléka 20 foknál nagyobb átlagdőléssel rendelkezik.

 

Felszínközeli hőmérséklet a kis medencében

Három fő megállapításom van a fentiekben említettekkel kapcsolatosan:

-Első, hogy (a gyűjtőterület viszonylatában) a méret nemigen számít.

-Második, hogy egy 8-10 méteres mélység elegendő az inverzió maximális potenciáljának megközelítéséhez. A vertikális hőcsökkenés hirtelenebb fog végbemenni, mint a mélyebb medencékben.

-Harmadik, hogy a gyengébb sky view factor ellenére, a relatív meredek oldalak is alkalmasak (esetleg szükségesek?) a hatékony hideglégtó képződéshez.

 

Összegzésként ez a szezon kicsit szerényebb volt, egyetlen igazán jó éjszaka nélkül a kutatási periódusban, viszont az utolsó tanítása visszatérítette a “mínuszhiányt”. A projekt egy másik szezonban való folytatása (remélhetőleg minden szükséges kellékkel ezúttal) valószínű.

 

Burgastyn Els, Mongólia legmagasabb sivataga (1/3)

A célpont kiválasztása

Újra Mongólia. Összesítésben, a terveim viszonylatában a legjobb potenciállal rendelkező ország. A szibériai anticiklon központjának hazájaként télen a legalkalmasabb feltételeket nyújtja az erős és tartós hőmérsékleti inverziók kialakulásához. A terület hatalmas, a helyszínek izoláltak, vadak és a modern civilizáció által még viszonylag érintetlenek maradtak. A természeti előnyök hatékony érvényesülését a megfelelő szociálpolitikai háttér biztosítja, eképpen az utazók itt valódi szabadságot tapasztalhatnak meg.

 

A magaslati sivatag az Ulaagchiin Khar tóval, az Erdenekhairkhanból induló útvonallal (piros görbe) és a mérőhellyel (piros pont)

Két évvel ezelőtt, miközben az Erdenekhairkhantól északra fekvő homokdűnéket tanulmányoztam nagy szerencsém volt egy erőteljes hideghullám kifogásával, mikor is egy hatvan méter mély katlan alján az adatrögzítőm -53 fokot, a műszereim által eddig látott legalacsonyabb hőmérsékletet mért.

Ezen év terve a meteorológiai kellékek egy másik, az előbbitől észak-nyugati irányban még valamivel távolabb, a hegyek lábánál fekvő lefolyástalan medencében való elhelyezése. A sivatagnak ezt a legkeletebbi, egyben legmagasabb szegletét “Burgastyn Els”-nek (“bokros sivatag”) nevezik. Mivel a pusztaságban bokrok nemigen találhatóak, nevét valószínűleg a szomszédságában emelkedő, részben ilynemű növénytakaróval borított hegységről kaphatta, mely a térképeken szintén a “bokros” jelzővel van asszociálva. A kiválasztott konkavitás a régebben kutatottnál kb kétszer sekélyebb, viszont annál jóval nagyobb gyűjtőterülettel rendelkezik. Közel 2200 méteren lévő aljával, a számottevő mélységgel rendelkező (20 méter feletti), homokkal fedett medencék között a legmagasabban fekvő.

A homok szó szerint “megmássza” a hegyet, a dűnék a hágókon keresztüljutva folytatják a kelet felé tartó útjukat, elérve és “belegázolva” a túloldalon található Ulaagchiin Khar édesvízű tóba. Még a 2600 méter magas tetőt is homoklepel fedi.

 

A választott lefolyástalan medence a GoogleEarth-en kiszámított (1, 5, 10, 15, 24 méter) szintvonalakkal

 

A kutatás rövid összegzése

Alig néhány nappal az ázsiai útazás előtt az adatrögzítőm érzékelője meghibásodott. A rossz időzítés lehetetlenné tette eme fontos alkatrész megjavítását vagy helyettesítését, emiatt kényszerülve voltam a Barani árnyékolót is otthon hagyni és mostantól már leginkább az alkoholos minimum hőmérőre hagyatkozhattam a közelgő tudományos munkásságom tekintetében. Sem hőmérséklet-görbék, sem napi maximumok nem lesznek, a mért értékek közül kizárólag a minimumok fognak a szakterülettől elvárt pontossággal megörökítődni. Szerencsére ez a legfontosabb aspektus, így legyünk pozitívak. Ugyanakkor kedvenc helyszíni kellékem, a pillanatnyi méréseket biztosító digitális műszerem is velem lesz.

Január hetedikének reggelén, a Budapest-Ulánbátor Isztambulon keresztüli török járatával érkeztem Mongóliába. A fővárosból belföldi légi járattal utaztam Uliastaiba, Zavkhan ajmag székhelyébe. A reptéren egy ulánbátori turisztikai irodán keresztül értesített magán sofőr várt rám. Előzőleg ez a cég támogatott, hogy megszerezzem a mongol vízumot a budapesti nagykövetségen, valamint segített az utazás egész hosszára szóló előkészületek megszervezésében (szállás, szállítás).

A Toyota Land Cruiser tulajdonosa Gobi Altai tartományból érkezett és a délelőtt folyamán Erdenekhairkhanba, a célpontomhoz legközelebb fekvő településbe vitt (kb 85 km). A helységből egy hóval fedett, télen alig használt mellékúton közelítettük meg a kutatási területet (kb 30 km), nem messze a Mukhart folyó forrásától, egy egyedi geomorfológiával rendelkező természeti látványosságtól. Innen légvonalban 13 km maradt, amit egyedül és gyalogszerrel, a meteorológiai és táborozó felszerelésemet hátizsákban hordva, a dűnemezőn keresztül tettem meg.

 

A Burgastyn Els sivatag

Habár a vidék elhagyatott, némi emberi tevékenység fellelhető a téli időszakban is. A Nariyn Golin Els sivataggal ellentétben jurtákra itt egyáltalán nem akadtam, csupán két magányos lovast láttam a hat egésznapos terepjárás folyamán. Viszont elég sok ló és jak legel felügyelet nélkül a dűnék között, jópár kilométerre a legközelebbi lakott területektől.

Elszigeteltsége és zord éghajlata ellenére a legtöbb részen a pusztaság felszíne telis-tele van csapásokkal. Valójában az egyetlen háziállatok tevékenységétől mentes régió épp az általam tanulmányozott fagyzugos medence volt. A déli hágótól kezdve már alig voltak nyomok, ezek is valószínűleg szarvasokéi.

 

A medence látképe a déli peremről

Ezen déli peremvidéken, a kutatási területtől légvonalban kb 1 km-re, 2250 méteres tengerszint feletti magasságon húztam fel a sátram. A háromlábúra felszerelt minimum hőmérőt a medence alján, 2194 méteres magasságban (GPS-es mérés a helyszínen) helyeztem el. A második út alkalmával az északi nyerget is meglátogattam, mivel ez jelenti a katlan kifolyási pontját. Méréseim szerint a lefolyástalan rész mélysége 28-30 méter (kb 5 méterrel több, mint azt a GoogleEarth mutatja).

A mérőhely koordinátái: 48.286 É, 96.005 K. A hőmérő a talajszintnél kb 160 cm-el volt magasabban. Az eszköz január 12.-ének délutánjától január 23.-ának reggeléig mérte a minimum hőmérsékletet. A precíziós digitális műszert a pillanatnyi léghőmérséklet (járás közben fejmagasságban tartva) és a talajközeli állapot meghatározására (a hófelszínre helyezve) használtam.

 

A háromlábú a minimum hőmérővel

Mongol viszonylatban átlagosan elég nagy volt a hó a sivatagban, elérve a 20-25 cm-t a fagyzug alján. Az idő túlnyomórészt jó volt, inkább derült vagy részben pehely és fátyolfelhővel borított, viszont néha elég szeles, rövid és gyenge havazásos intervallumokkal tarkítva. A hőmérsékletek tekintetében ez a szezon egy “gyenge-közepes” volt, a teljesen derült és szélcsendes feltételek egyetlen éjjelt sem fedtek le egész hosszában.

A kutatási periódus tizenegy egymásutáni éjjelt foglalt magában. Ebből hármat sátorban, a többit Erdenekhairkhanban, jurtában töltöttem.

 

A terepen használt műszerek

-Egy Greisinger GMH 2710-T digitális precíziós hőmérő, -199.9, +200 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással
-Egy meteorológiai alkoholszálas hőmérő, USSR, 1988, -50, +40 Celsius fokos mérési intervallummal
-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány

 

Hófelszín hőmérséklet

 

Folytatjuk…

Nariyn Golyn Els: a fagyos sivatag (3/3)

Az adatregisztráló grafikonjának kiértékelése (a TempCentre program segítségével)

 

A 7 nap/ 8 éjszaka kutatási periódus hőmérsékleti görbéje. A műszer 10 percenként regisztrált egy-egy adatot. A grafikon időzónája UTC+2, mivel a PDF file-t otthon, Romániában töltöttem fel. További 6 óra hozzáadására van szükség, hogy elérjük a mongóliai időzónát (UTC+8). Szóval a valódi kutatási intervallum 2018.01.17 16:43 – 2018.01.25 10:03

 

Mivel utólag megbizonyosodtam affelől, hogy az árnyékoló nem biztosította a megfelelő védelmet a napsugarak hőmérséklet-torzító hatása ellen, csak azokat az intervallumokat fogom figyelembe venni/ elemezni, amelyikekben a loggert nem érte direkt sugárzás. Következésképpen a délelőtti 11 és a délutáni 4 óra közti grafikon részek kiértékelését mellőzni fogom. Megjegyzés: a 6 órás időzóna eltolódás miatt ez a fenti görbén a hajnali 5 óra és a reggeli 10 óra közti periódusokkal azonos.

 

Első éjszaka (Január 17-18)

Este 7:13 és 9:23 között a hőmérséklet -19.2-fokról -30.6-ra zuhant. Ezután egy rövid melegedés következett 10:33-ig, amikor elérte a -28.0 fokot.
Ebben az időben kint voltam és nem láttam felhőket az égen. Ugyanakkor teljes szélcsend volt a mélyedés alján, s csak néha egy kis enyhe fuvallat a peremvidéken. Este 10:33 és éjjeli 1:53 között a hőmérséklet újból rohamosan csökkent és elérte a -36.0 fokot, az egész éjszaka legalacsonyabb hőmérsékletét. Innen hajnali 4:43-ig egy hirtelen és jelentős melegedés ment végbe, ami -18.6 fokra emelte a hőmérsékletet. Ebben az időszakban sem észleltem jelentős felhősödést, sem lengedezésnél nagyobb szélerősséget a táborhelyemen, de mivel csak párszor néztem ki az éjszaka folyamán, nem zárhatok ki egy altocumulus átvonulást. Néha láttam ezt a felhőtípust, de mindig az égbolt felénél jóval kevesebbet foglaltak el. Hajnali 5:13 után a hőmérséklet megint intenzíven csökkenni kezdett és egy másodlagos minimumot, -33 fokot ért el reggeli 9:53-kor. Jelen voltam a medence alján reggeli 8:30 körültől valamivel 9 utánig és részlegesen cirrusokkal és altocumulusokkal fedett eget találtam. A grafikonon egy rövid 1-2 fokos melegedés figyelhető meg, mely pontosan egybeesik azzal az intervallummal, amikor az adatregisztrálót leolvastam, szóval ezt a kis hőmérsékleti változást minden bizonnyal én okoztam. Röviddel 9 óra után elhagytam a depressziót és csak január 21-én délután térek ide vissza.

Második éjszaka (Január 18-19)

Délután 3:30 körültől este 7-ig rohamosan csökkent a hőmérséklet,  amikor elérte a -33.4 fokot. Ez marad az éjszaka legalacsonyabb értéke, mivel innen egy hirtelen ingadozásokkal teletüzdelt jelentős és hosszú melegedési periódus kezdődik, mely alatt a hőmérséklet -20.0 fokig emelkedett reggeli 6:23-ra. Ezután rohamosan csökkent egészen 8:43-ig, amikor egy -32.4 fokos másodlagos minimumot ért el. Az ezt követő rövid melegedés -26.5 fokra emeli a hőmérsékletet 9:33-kor, majd újból zuhanni kezd és 10:53-kor eléri a -31.3 fokot. Ebben az időben érik el előszőr a napsugarak a katlan alját, emiatt a 10:43-10:53-as intervallum mindig egy meredek hőmérséklet-emelkedés előfutára (a kutatás összes napjára érvényes).
Ez az első két éjszaka kevésbé szabályos hőmérsékleti görbét eredményezett, néhány igencsak szembetűnő, jelentős melegedési szakasszal. Mivel soha nem vettem észre lényeges felhősödést (cirrostratusokat leszámítva), úgy vélem, hogy ezeknek a hirtelen ingadozásoknak az oka inkább légmozgás, mint borult égbolt lehet. Az erdenekhairkhani szállásom elég közel volt a kutatási területhez (légvonalban 20 km-en belül) ahhoz, hogy a településen töltött napokon is viszonylag jól felbecsüljem a mélyedés feletti égbolt állapotát.

Harmadik éjszaka (Január 19-20)

Délután a hőmérséklet hirtelen zuhanásba kezd, mely a késő esti órákig tart, amikor 10:43-kor eléri az éjszaka minimumát: -39.5 fokot. Innen a hőmérsékleti görbe atipikussá válik, azonban kis változásokkal, -36.5 és -39.3 fok között ingadozva az egész éjjel folyamán.

Negyedik éjszaka (Január 20-21)

A késő délutáni meg a kora esti órákban a grafikon meredeken lejt, míg 7:13-kor eléri a -36.1 fokot. Innen egy egy órás hirtelen melegedés -31.3 fokra emeli a hőmérsékletet. Ezt követően a görbe újból lefele ível és (kisebb fluktuációkkal) reggeli 8:53-kor eléri az éjszaka legalacsonyabb értékét: -43.8 fokot.

Ötödik éjszaka (Január 21-22)

Délutáni 3 óra után újból elértem a fagyzug alját.
21-e reggelén az ég részben cirrusokkal fedett volt és a továbbiakban is ez a légköri állapot fogja meghatározni az egész napot. Délutántól kora estig (7:43), egy hirtelen csökkenés folyamán -40.9 fokra hűl le a levegő hőmérséklete. Innen egy másfél órás intenzív melegedés -31.3 fokra emeli vissza a grafikon görbéjét (9:13). Ez majdnem 10 fok. Röviddel ezután a csökkenés folytatódik, míg hajnali 5:43-kor bekövetkezik az éjszaka legalacsonyabb hőmérséklete: -46.7 fok. Innen a görbe atipikussá válik, azonban jelentéktelen változásokkal, -44.7 és -45.9 fok között ingadozva a reggeli órákban. Ezidőben (8:40 és 9:45 között) jelen voltam a katlan alján és indulás előtt leolvastam a logger minimumát. Ez a cselekvés egybeesik a grafikon ugrásszerű felfele ívelésével, amikor a hőmérséklet -37.9 fokra emelkedik (9:43). Ezt a hegyes szegmenst minden bizonnyal én okoztam. Reggel az ég részben cirrusokkal és cirrostratusokkal fedett volt. Éjjel viszont nem vettem észre felhőket egyetlen alkalommal sem, amikor a sátramból kinéztem. Megjegyzés: a vékony cirrus felhők nemigen látszanak sötétben, főleg hold nélküli éjszakákon. Délelőtt 11:30 után elhagytam a táboromat és csak két nap múlva, január 24-én térek majd vissza.

Hatodik éjszaka (Január 22-23)

Délutántól meredeken lejteni kezd a hőmérsékleti görbe, míg éjjeli 1:13-kor eléri az éjszaka minimumát, -49.5 fokot. Innen atipikussá válik, azonban csak kis változásokkal, -46.5 és -48.4 fok között maradva a hajnali és reggeli órákban.

Hetedik éjszaka (Január 23-24)

Délután 3:43-tól erőteljes zuhanás veszi kezdetét és ez a konstans lefele ívelés még az éjszaka középső és második szakaszában is folytatódik. Úgy vélem, hogy ez az éjjeli hőmérsékleti görbe a legközelebbi az ideálishoz a nyolc eset közül. Ugyanakkor ezen a reggelen (8:33-kor) érte el a logger grafikonja a legmélyebb pontját is: -53.0 fokot. Január 21-e kivételével ez az egyetlen nap, amikor a minimum-hőmérséklet a pirkadati időszakban regisztrálódott (amikor ez leginkább várható lenne).

 

A hőmérsékleti görbe legmélyebb pontja. Adj hozzá további 6 órát, hogy megkapd a valódi helyi időt: 8:33

Nyolcadik (utolsó) éjszaka (Január 24-25)

Ez a nap volt a legderültebb s egyben a legszélcsendesebb is a nyolc közül, emiatt a hőmérsékleti görbéje is a legreprezentatívabb az ideális fagyzugi körülményekre. Egyáltalán nem láttam felhőket a nap folyamán, még vékony cirrusokat sem. Az ég végig csillagos volt és légmozgást sem észleltem a sátramnál. A délután kezdődő nagy hőmérséklet-csökkenés az éjszaka közepe tájáig tartott, amikor 1:53-kor elérte a napi görbe legmélyebb pontját, -50.3 fokot. Innen már csak nagyon kis változások lesznek a hajnali és reggeli órák folyamán. A grafikonnak ez a része közel áll egy izotermához. Mivel az éjfél és reggeli 10 óra között mért legmagasabb hőmérséklet -48.9 fok volt, a 10 órás ingadozás mindössze 1.4 fokos.
Pirkadatkor, amikor újra meglátogattam a mélyedést, néhány vékony cirrust láttam az égen. Körülbelül 8:45 és 10:05 között voltam jelen a katlan alján. A logger legutolsó mérése kétségtelenül módosult a befolyásom által, mivel akkor olvastam le utoljára, mielőtt a kutatás vége eljöttével kikapcsoltam volna a szerkentyűt. Így ez a -42.7 fokos érték kizárható a grafikonból. A műszer görbéje szerint az általam tapasztalt legalacsonyabb hőmérséklet -49.8 fok volt, ez reggeli 9:03, 9:13 valamint 9:33-kor volt rögzítve.

 

Általános következtetések

– Az inverziós réteg kialakulása közvetlenül a hely árnyékba kerülése után kezdődik, rendkívűl gyorsan fejlődik az első 2-3 órában, majd jelentősen mérséklődik a folyamat.
– Úgy a kialakulása, mint a felbomlása nagyon rövid idő alatt történik.
– A kialakult inverziós réteget az este vagy éjjel folyamán könnyen megszüntetheti mérsékelt szél vagy egy rövidebb befelhősödés.
– A nyolcból csupán három éjszakán regisztrálódott éjjeli 2 után a legalacsonyabb hőmérséklet.
– A legnagyobb hőmérséklet-csökkenés délután 4 és 5 óra között megy végbe.
– A legnagyobb hőmérséklet-emelkedés déli 11 és 12 óra között történik.
– A lehűlési periódusnak sokkal hosszabb görbéje van, mint a melegedési periódusnak, ennek ellenére a kezdeti szakasza ugyanolyan (vagy még) meredekebb, mint a melegedési szakasz kezdeti szakasza.

 

Az adatregisztrálóm eredményei és az ugyanabban az időben, Mongóliában és a Világon mért legalacsonyabb hőmérsékletek összehasonlítása

Az ulánbátori időjárás-előrejelző központban megtudtam, hogy Mongóliában ezen a télen a legalacsonyabb hőmérsékletet január 24-én, Tsetsen Uulban mérték. A -53.2-es érték alig hajszálnyival előzte meg a bázisom rekordját, ami szintén azon a napon regisztrálódott. Erdenekhairkhant leszámítva, Tsetsen Uul a legközelebbi település a kutatási területemhez (kb 55 km légvonalban) és szinte azonos tengerszint feletti magasságon is fekszik. A hótakaró vastagsága ebben a periódusban 16 cm volt a zord klímájú településen, ami ugyancsak nagyon hasonló az általam 15 cm-re saccolt katlanfenéki körülménnyel. Enyhén konvex domborzata miatt Erdenekhairkhanban csak -35 fokra csökkent a hőmérséklet azon a különlegesen fagyos éjszakán. A második leghidegebb település Bayantes (Gandan Huryee meteo állomás) volt -51.8 fokkal, három nappal később (24-én -51.7 fok volt itt a minimum). A kemény teleiről nevezetes Uvsz tó medencéjében fekvő Tes és a Zavkhan tartománybeli Tosontsengel -50 fokkal a következők a fagyos listán. Őket követi Otgon és Zuungobi -48 fokkal.

 

Az ulánbátori időjárás előrejelző központ. Az idegenvezetőm segített, hogy találkozzak a mongol meteorológusokkal úgy érkezésemkor, mint a tanulmányom befelyezése után. A személyzet segítőkész és kutatásomban érdekelt volt

Valójában (az Ogimet statisztikája szerint) az egész földkerekségen egyetlen meteorológiai állomás mért 2018 január 24-én Tsetsen Uulnál és a loggeremnél alacsonyabb hőmérsékletet. Ez is csupán hajszálnyival: a kelet-szibériai Toko -53.4 fokkal lett világelső. A következő Summit kutatóállomás a grönlandi jégmező központi részében -52.2 fokkal. A két jakutföldi rekorder, Ojmjakon és Verhojanszk -43.4, valamint -42.0 fokot tudott összehozni ezen a napon.

 

Január 24-ének minimum-hőmérsékletei Kelet Ázsiában (forrás: Ogimet). A két -53-as Tsetsen Uul (Mongólia) és Toko (Jakutföld/ Oroszország), a -52-es Gandan Huryee (Mongólia)

A három műszer méréseinek összehasonlítása

A fagyzugban tett látogatásaim során a levegő pillanatnyi állapotának pontos meghatározására a digitális precíziós hőmérőmet használtam. Ugyanakkor a minimum hőmérő alkohol száljának pozícióját is megfigyeltem (mindkettőt körülbelül a logger magasságában tartva). Fényképek is készültek ezekről a mérésekről, amiket összehasonlíthatok utólag a logger által, az ezekhez legközelebbi időpontokban regisztrált értékekkel.

Január 18-án reggel a minimum hőmérő jelzője -38.5 foknál volt megállva, miközben az adatregisztráló -36.0 fokos éjjeli minimumot mért. Ez marad a két műszer közötti legnagyobb eltérés egészen a kutatás végéig. Mivel ezen az első éjszakán a csatolás nagyobb felületű érintkezést biztosított a műszer meg az árnyékoló belseje között, azt hiszem, hogy az említett különbséget részben a logger nagyobb szigetelése okozhatta. Ezért másnap kicsit megváltoztattam a műszer beillesztésének módozatát, hogy a lehető legkissebb kontaktus legyen közte meg a polisztirol között. Ugyanakkor picit megemeltem a házikó tetőrészét, hogy növeljem a ventilációt. Úgy vélem, hogy ez a változtatás kicsit befolyásolhatta a továbbiakban a nappali hőmérsékleti grafikont, mivel bizonyos periódusban a napsugarak elérhették a logger legfelső részét. Mivel azonban számomra az éjjeli minimumok pontossága az első számú prioritás, ezt az áldozatot meg kellett hozzam.

Január 22-e reggelén a minimum hőmérő jelzőjét -47.3 foknál találtam megállva, miközben a logger -46.7 fokos éjjeli minimumot mért. Ez a különbség sokkal kisebb, mint az előző alkalommal (0.6 fok 2.5 fok ellenében), ezért úgy gondolom, hogy a beillesztésen végzett változtatás hasznos dolog volt. Ezen a reggelen van egy fényképem, amin az elektronikus precíziós műszer -46.4 fokot mutat reggeli 8:58-kor. A logger ehhez két legközelebb eső mérése -45.5 és -45.6 fok. Ez körülbelül egy fokos eltérés.

 

Az adatregisztráló által január 24-én rögzített legalacsonyabb érték

Január 25-én reggel a minimum hőmérő jelzőjét -52.2 foknál találtam, miközben az adatregisztráló ekkor -50.3 fokos éjjeli minimumot mért. Ez újból egy nagyobb különbség (1.9 fok) és nem írható fel a beillesztés számlájára. Erről a reggelről van két fényképem, amin a digitális műszer -50.7 és -50.5 fokot mutat, 9:00, valamint 9:07 időpontokban. Ezzel egyidőben a logger -49.5 és -49.8 fokot regisztrált. Újból az egy fokos különbség. Ezzel egyidőben a minimum hőmérő alkohol száljának vége -51.5 és -52.0 fok között mozgott. Ez szintén egy fokos eltérés, csak az ellenkező irányba. Mivel ez az 1-1.5 fokos különbség innentől folyamatosan megmaradt a digitális meg az alkoholos hőmérők között (szobahőmérsékleten is), úgy gondolom, hogy a minimum hőmérő elveszíthette eredeti pontosságát, amikor ez az eltérés soha nem volt nagyobb fél foknál.

Mivel a digitális precíziós műszernek a legnagyobb a pontossága (+-0.1 fok) a három hőmérő közül, ennek tükrében megpróbálom megsaccolni a nyolc napos kutatási periódus valódi legalacsonyabb hőmérsékletét. Mivel az elektronikus műszer mindig kb egy fokkal kevesebbet mutatott, mint az adatregisztráló, úgy vélem, hogy ez az érték -54 Celsius fok körül van, meghaladva az idén Mongóliában mért legalacsonyabb hőmérsékletet is (Tsetsen Uul). Ez a javított érték ugyanakkor megelőzi a 2018 január 24-én mért legalacsonyabb világhőmérsékletet is (Toko, Oroszország: -53.4 fok), s kb másfél fokra megközelíti a Mongóliában valaha mért legalacsonyabb hőmérsékletet (Zuungobi, -55.6 Celsius fok).

Kétségtelenül egy sikeres utazás, valamint egy eredményes kutatás volt.

 

Nariyn Golyn Els: a fagyos sivatag (1/3)

Bevezető: A leghidegebb főváros

Mongóliát Földünk egyik leghidegebb országaként emlegetik, fővárosát, Ulánbátort pedig a legfagyosabb fővárosként tartják számon. Mínusz húsz fok alatti januári középhőmérsékletével és az esetenkénti mínusz negyveneivel ez a hely nem a nyápicoknak való. Zord éghajlata mellett a város sűrű szmogfelhőbe is van temetve, mely méginkább fokozza a hideg által okozott légzési nehézségeket. A szennyeződést a hőmérsékleti inverziónak nevezett meteorológiai jelenség okozza, amikor is a tél sűrű, fagyos levegője lesüllyed a völgyek és medencék aljára, bepréselve a füst és egyéb szilárd részecskéket a legalsó levegőrétegekbe. A szmog a hajnali és kora reggeli órákban a legintenzívebb, mikor a lehűlés a legerőteljesebb. Ez számos problémát okoz, mint például közúti balesetek, valamint repülőgép járatok elhalasztása, elmaradása. Ezen komplikációk miatt folyamatban van egy új, nemzetközi repülőtér építése, mely a várostól több, mint 50 km-re fekszik. A jelenlegi “Chinggis Khaan” (a Mongol Birodalom alapítójáról elnevezve) reptér a központtól körülbelül 15 km-re található és nyíltabb, valamint laposabb fekvéséből kifolyólag még Ulánbátornál is jelentősen hidegebb. Egy átlagos téli reggelen a hőmérsékletkülönbség a központ és a reptér között 5-6 fok körül van. Érkezésemkor egy “langyos” -25 várt. Na de erről kicsit később.

 

Ulánbátor, jégszobrok a Szühebátor téren

 

A célpont kiválasztása

Rajongom a sivatagokért. De a hidegért is. Na és mi a helyzet a leghidegebb sivataggal? Megpróbálom beazonosítani.
Mínusz ötven fok alatti évi középhőmérsékletével és esetenkénti mínusz nyolcvan alatti téli minimumaival Antarktisz belseje egyértelműen Földünk leghidegebb területe. Akár sivatagnak is tekinthető, ha az osztályozásod kizárólagosan a csapadékmennyiségen alapszik, ami itt valóban rendkívűl alacsony. Azonban ha a kritériumaid összetettebbek és a táj komponenst is magában foglalják, akkor át kell helyezni a keresést az Északi Féltekére. A kelet-szibériai Jakutföld a legfagyosabb éghajlatú vidék a boreális gömboldalon (területén vannak a leghidegebb települések is), azonban itt tundra és tajga övezet található, nyoma sincs sivatagnak. Ezért, a fent említett kérdésre a források zöme a Góbival rukkol elő, mivel ez a legnagyobb és egyben legismertebb képviselő. Viszont nem a leghidegebb is. A Góbi Mongólia legdélebbi részén helyezkedik el (átnyúlik innen déli irányban a szomszédos Kínába is), azonban létezik néhány kisebb sivatag az ország észak-nyugati felében, ahol a téli átlaghőmérsékletek sokkal alacsonyabbak, mint a híres kősivatagban.
A januári középhőmérséklet a mongol Góbiban leginkább -12 és -20 fok között van (Dalandzadgad -15, Sainshand -18 fok), a kínai részen meg főleg -8 és -15 között (Dunhuang -8, Ejin Qi -11 fok). Egész hűvös, ami azt illeti, azonban meg sem közelíti az Uvsz ajmag*-beli (helyi közigazgatási egységek) Ulángom -33 fokos csontfagyasztó hidegét. A városka a Közép Ázsia egyik leghidegebb vidékeként ismert Uvsz tó medencéjében található, nem messze a kevésbé ismert Böörög Deliyn Els homoksivatagtól. Ebben a pusztaságban bújik meg egy bizonyos Züüngobi nevű falu, ahol egész Mongólia legalacsonyabb hőmérsékletét mérték. -55.6 Celsius fok. Ez biza nagyon hideg. Ráadásul sivatagban.

 

Januári átlagos minimum hőmérsékletek Mongóliában

Dzsingisz Kán földje októbertől áprilisig a Szibériai Anticiklon befolyása alatt áll. Ez egy hatalmas térfogatú hideg és száraz légtömeg, mely felelős úgy a legmagasabb légnyomások, mint az Északi Félteke legalacsonyabb hőmérsékleteiért is. Valójában ennek a magasnyomású területnek a centruma tél derekán észak-nyugat Mongóliában van, ebből kifolyólag itt jegyezték fel Földünk legmagasabb (tengerszintre átszámított) légnyomását. A legtöbb internetes forrás szerint a Zavkhan ajmag-beli Tosontsengel tartja a világrekordot 1085.7 millibárral, viszont van egy hely ugyanazon ajmag nyugati felében, ahol (az Ogimeten fellelhető statisztikák szerint) még ennél is jóval magasabb értékeket is láttak, mint pl a 2016 március 9.-e reggelén mért 1098.7 millibár. Ez az eset egy különösen erős hideghullám ideje alatt történt, amikor a kis faluban országos minimumrekordot mértek ezen hónapra: -54 fokot (!) Tsetsen Uul, a “bűnös” település a Hangáj hegység nyugati felében, egy magasan fekvő medencében húzódik meg, nem messze a Nagy Tavak Medencéje felől, a Hunguj folyó és ennek (leginkább volt) mellékfolyói mentén idáig terjedő homokbuckás övezet határvonalától. Egyes helyeken a dűnék 2200-2400 méteres tengerszint feletti magasságban hullámzanak, emiatt Mongólia legmagasabban fekvő sivatagának tekinthető. Mivel ez a régió kicsit több csapadékot kap és hűvösebb nyári klímával bír, mint a tőle nyugatra fekvő alacsonyabb területek, néhol fenyőfákat is lehet látni a homokdűnék között. Ez a magasan fekvő homokos terület felkeltette az érdeklődésemet és tűnődni kezdtem rajta, hogy vajon nem-e lehetne itt az ország hidegpólusa, s ezzel egyidőben vajon nem ez-e a leghidegebb sivatag a világon?

Az anticiklon által okozott erős hőmérsékleti inverzió miatt a mongóliai telek esetében alapállás, hogy a legalacsonyabban fekvő területek egyben a leghidegebbek is. Így az Uvsz tó medencéje, ami az ország egyik legalacsonyabb vidéke (800 méter alatt) egyben az ország egyik legfagyosabb régiója is. Azonban a valóság ennél összetettebb, mivel Tosontsengel, Tsetsen Uul és Otgon települések ennél jóval magasabban (1700-2150 méteren) helyezkednek el, mégis általában hasonlóan alacsony, gyakran még alacsonyabb hőmérsékleteket jelentenek, mint az előbb említett medence mérőállomásai. A magyarázat erre az, hogy mindhárom település völgyek alján fekszik, így folyamatosan begyűjtik a környező hegyek oldalain lefolyó hideg levegőt. Valójában a viszonylagos pozíció az, ami igazán számít itt, nem maga a magasság. Mitöbb, ha kellőképpen lapos és zárt, a magasabban fekvő medencék lehetnének a leghidegebbek, mivel a ritkább levegő közegében az éjjeli kisugárzás (vagyis hővesztés) erőteljesebb. Az Uvsz medence azért annyira hideg, mert egy mély lefolyástalan terület legalját képezi, ahonnan a felhalmozott hideg levegő semerre sem tud kifolyni.
Ha ugyanez a topográfiai kompozíció egy magasabb szinten létezne, akkor ez még alacsonyabb hőmérsékleteket eredményezne.

 

A választott kutatási terület fekvése Mongólia térképén (piros pont)

Fontos megemlíteni a hóborítottság szerepét is egy adott terület lehűlési potenciáljának megítélésekor, ugyanis a friss, laza szerkezetű hótakaró jó szigetelőként viselkedik (elzárja a föld belső melegének a kiútját), valamint nagymértékben visszaveri a napsugarakat a világűrbe. Ennek ellenére, 20 cm feletti vastagságnál már nemigen van további lehűlésfokozó szerepe. Mongóliában a téli hóborítottság nagyon változó. Egyes helyek, mint pl az Uvsz tó medencéje minden évben hótakaró alá kerül, mások viszont csak egyes években. A magasan fekvő homokdűnés régió a téli hónapokban általában hóval borított, de ennek vastagsága évről évre változik. Az idei szezonban átlagon felüli a hóborítottság az országban. Ez azt jelenti, hogy a Szibériai Anticiklon erős és kemény hideghullámok vannak kilátásban. A mongoloknak van egy sajátos kifejezésük a különösen zord telekre vonatkozóan. “Dzud”-nak nevezik. Számukra (főleg a pásztorok számára) ennek egyértelműen negatív jelentése van, mivel az állatállomány csökkenésével van szoros összefüggésben. Ha a hó mélyebb, az állatok kínlódnak a táplálékszerzéssel és a fagyos klímában való éhezés
megtizedeli a nyájakat. Ez azt jelentené, hogy az én szerencsém az ő szerencsétlenségük? Ejsze…

 

Műholdfelvétel Zavkhan ajmag magasan fekvő sivatagáról (a kis piros kontúr a kiválasztott mélyedésem) a terepjáró által megtett hozzávetőleges útvonallal (piros görbe)

Homokkal fedett területeken, a dűnék között sok zárt, homorú domborzati forma található, melyek endoreikus mélysége az 1-2 métertől az 50 méter felettiig terjed. A GoogleEarth segítségével beazonosítottam néhány hatalmas mélyedést az előbbiekben említett magasan fekvő sivatagban. Emellett beszereztem egy digitális terepmodellt (DEM) is a régióról, amely visszaigazolta, hogy az itt fellelhető negatív formák közül egyesek valójában 50-60 méter mélyek. Az endoreikus mélység a fenék és a “kifolyási pont” (a perem legalacsonyabb része) közötti magasságkülönbség. Topográfiai szempontból azonosak a karsztikus eredetű mélyedésekkel (töbrök és uvalák), amelyek jól ismertek a rendkívüli lehűlési potenciáljukról, amiért gyakran “fagyzug”-nak is nevezik őket.

 

A Nariyn Golyn Els sivatag digitális terepmodelje (a nyíl mutatja a kis medence helyét)

A magasan fekvő sivatagban beazonosított mélyebb homorú részek közül kiválasztottam egyet, melynek a paraméterei (a szint és mélység közötti összefüggés) leginkább megfelelőnek tűntek a kutatási célomra. A katlan endoreikus mélysége 50 méter körüli, feneke pedig kb 1960 méter magasan található. Nagyjából kerek formájú, 1 km körüli átmérővel. Számításaim szerint a tölcsér átlagos dőlési szöge 11 fok körül van. Létezik egy “sky view factor” nevű szakkifejezés, amely egy adott topográfiai hely átlagos dőlési szögét tartja a lehűlési potenciálja legfontosabb paraméterének. A konkáv forma fontos a süllyedő hideg levegő begyűjtésében, ugyanakkor védelmet nyújt a szél keverő hatása ellen is, azonban, ha az oldalak túl meredekek, akkor az éjjeli kisugárzás egy része bentreked a medencében, csökkentve a hővesztést. Ideális egy bizonyos “középút” lenne, amit leginkább egy tányérszerű domborzati forma testesít meg: homorú, de kellőképpen nyitott is. Apropo, a 11 fok egész jó.

 

A mélyedés közelképe a Google Earthen kiszámított szintvonalakkal (1, 3, 5, 10, 20, 30, 40 és 50 méter)

A kis negatív forma megjelenik a szovjet katonai topográfiai térképemen, azonban nincs hozzá rendelve sem pontos magasságadat sem egy konkrét helynév. Az őt magában foglaló sivatag neve “Nariyn Golyn Els” (avagy a “Nariyn folyó homokja”). Sem település, sem utak nincsenek feltüntetve a közvetlen környezetében. A legközelebbi falu, Erdenekhairkhan légvonalban 19 km-re délnyugati irányban található. Egy mellékút valamivel jobban megközelíti a célpontomat (kb 10 km-re), elérve a dűnemező déli szegélyét. Úgy vélem ez már elégségesen közel van ahhoz, hogy innen gyalogszerrel, hátizsákkal gyűrjem le a maradék távot. A Google Earth úgy mutatja, hogy a felszín homokos, ritkás növényzettel (feltételezem cserjék), valószínűleg hasonló a Kalahárihoz vagy az ausztrál sivatagokhoz. Azonban a homok színe itt drapp, nem vöröses.

 

Szovjet topográfiai térkép az Erdenekhairkhantól északra fekvő sivatagos fennsíkról (a nyíl a névtelen depresszió helyét jelöli)

A kis medencém az “Ulaagchiin Khar Nuur Bioszféra Rezervátum” (egy magasan fekvő homokdűnék, hegyek és kristálytiszta tavakból álló védett terület) része. A Khar tó, a Mukhart folyó meg a Senjit szikla a rezervátum fő látványosságai, de egészen biztos vagyok benne, hogy a téli időszakban nincs itt semmi turisztikai (ha egyáltalán bármiféle) aktivítás. Meglátjuk.

 

A kutatás rövid összegzése

A Budapest-Ulánbátor (Moszkván keresztül) nemzetközi repülőjárattal érkeztem Mongóliába Január 15-e reggelén. A fővárosból belföldi légi járattal utaztam Uliastaiba, Zavkhan ajmag székhelyébe. A reptéren egy ulánbátori turisztikai irodán keresztül értesített magán sofőr várt rám. Előzőleg ez a cég támogatott, hogy megszerezzem a mongol vízumot a budapesti konzulátuson, valamint segített az utazás egész hosszára szóló előkészületek megszervezésében (szállás, szállítás). A japán terepjáró-tulajdonos falujába, Erdenekhairkhanba vitt a városkából (kb 110 km). Ez a legközelebbi település a célpontomhoz. A helységből egy hepe-hupás, nagyrészt homokkal borított mellékúton közelítettük meg a kutatási területet, a Nariyn Goolin Els sivatagon keresztül (kb 20 km). Légvonalban 8 km maradt, amit egyedül és gyalogszerrel, a meteorológiai és táborozó felszerelésemet hátizsákban hordva, a dűnemezőn keresztül tettem meg.

 

A néhány sivatagban telelő nomádok egyike

A vidék elhagyatott, azonban némi emberi tevékenység még a nehéz téli időszakban is van. Három jurtát, valamint több kecske meg juhnyájat láttam a vándorlásom során. Emellett felvigyázatlan lovak és tevék is legelésznek a dűnéken. A néhány ember, aki a sivatagban telel lóháton közlekedik és napi körutakat tesz az állatokkal. A jurták ebben az időszakban nem változtatnak helyet. Elszigeteltsége és zord éghajlata ellenére a sivatag felszíne telis-tele van állatnyomokkal.

 

Lelátás a fagyzugba az észak-nyugati peremről

A sátramat a konkrét tanulmányi területtől pár száz méterre, a mélyedés peremének legalacsonyabb szakaszán húztam fel, kb 2007 méteres tengerszint feletti magasságon. Az állványra csatolt, házi készítésű árnyékolóban elhelyezett adatregisztrálót a katlan legalján, GPS-em szerint 1942 méteres tengerszint feletti magasságon helyeztem el. Pontos koordinátái: 48.15.460 É, 95.52.914 K. A műszer távolsága a talajszinttől kb 160 cm volt és január 17. délutánjától egészen január 25. reggeléig folyamatosan regisztrálta a levegő hőmérsékletét. Azokon a napokon, amikor jelen voltam a terepen az alkoholos minimum hőmérőt az árnyékoló tetejére rögzítettem, hogy lemérje az éjszaka legalacsonyabb hőmérsékletét. A digitális precíziós műszert a levegő standard (járás közben fejmagasságban tartva) és talajközeli (a hófelszínre helyezve) állapotának pillanatnyi meghatározására használtam.

 

A sátram a katlan “kifolyási pontjánál”

Egy napnak kitett oldal kivételével, ahol a hótakaró hiányos volt, a depresszió belsejének nagy részét hó borította, az alján kb 15 cm-es vastagsággal. Az ég legtöbbször derült vagy részlegesen pehelyfelhőkkel (cirrus) és fátyolfelhőkkel (cirrostratus) fedett volt, néha vékonyabb párnafelhők (altocumulus) is feltűntek. A szél ritka és enyhe volt, a fagyzug alján általában teljes szélcsend honolt.

A kutatási periódus nyolc egymásutáni éjszakát foglalt magában. Ebből hármat sátorban, a többit Erdenekhairkhanban, a sofőröm jurtájában töltöttem.

 

Az állvány a hőmérőkkel a mélyedés alján

 

A terepen használt műszerek

-Egy Alpha TD80 adatregisztráló a Tempsen-től, -80, +70 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.5 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással.
-Egy Greisinger GMH 2710-T digitális precíziós hőmérő, -199.9, +200 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással.
-Egy meteorológiai alkoholszálas hőmérő, USSR, 1988, -50, +40 Celsius fokos mérési intervallummal (az első vonalka -52.5 foknak felel meg).
-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány.
-Egy házi készítésű, egymás fölé helyezett, alufóliával borított polisztirol tálkákból álló árnyékoló.

 

A precíziós szerkentyű teszi a dolgát

Folytatjuk…